Magyar Újság - 2019. augusztus 24. szombat - Bertalan napja van.
Keresendő kifejezés:
Magyarnak lenni
Az inspiráció...
Magyar Újság | 2018.04.21. | Krisztina B

Már majdnem kiköptem a tüdőm is mire felértem a következő emelkedőre. A vádlim égett és mintha nem tudott volna nagyobbra tágulni a tüdőm. Így fújtatva nyomtam a pedálokat felállva a nyeregből.


Már néhány éve itt élek / Torquay (England, United Kingdom) a szerk/ , de csak egy éve döntöttem úgy, hogy kerékpárral járok be a munkahelyemre. Ez a kis város csupa domb és igazi megpróbáltatás néhány kilométer letekerése.
De muszáj, mert közel az ötvenhez kell valami sport amivel naponta felpofozom a sejtjeim az izmaim és néha bele kell férjek a nyári, fehér szűk nacikba is.
Tehát nyomtam hetente legalább négyszer. Ezekkel az emelkedőkkel viszont nehezen birkóztam meg még egy év gyakorlat után is. Jó, a bicajom is olcsó. Biztos néhány havi fizetésemből sokkal szuperebbet vehetnék, de nekem ez is megfelel.

Éreztem, hogy a hátam közepén elindul egy vízcsepp és egyre sebesebben gurul a gerincem medrében. Csiklandozott, de nem akartam a kormányt elengedni, hogy odanyúljak, mert akkor elvesztem az uralmam a vasparipám fölött. 


Tehát tűrtem, hogy előbb lassan majd egyre gyorsabban guruljon míg végül a nadrágom dereka fogja fel.
Végre jött a jól megérdemelt lejtő, ahol kipihenhettem magam. Visszahuppantam a nyeregbe és hagytam, hogy a szél átjárja a sisakom redőit, végigsimogassa a testem és lehűtse azt. Tudtam, hogy ennek ára lesz, mert ha völgy van, akkor azután újabb emelkedő következik. A munkahelyemig legalább három ilyen “kiköpömatüdőm” domb volt amivel meg kellett küzdenem.

A völgy alján piros lámpa vetett véget repülésemnek. Néhány autó várakozott pöfögve a kereszteződésben. Vezetőik unott arccal böngészték a rádiót vagy a telefonjuk képernyőjét. Ásítottak, kávét ittak, vagy füstöltek ki az ablakon. Nem gurultam teljesen előre hanem inkább középen lassítottam és megálltam. A spiccem alig ért a földig. Sárga sisakos, sportbicajos fékezett mellettem. Kulacsát lekapta a vázról és vagy harminc centiről fröcskölte a szájába a vizet.


Csak ezután fordult oldalra és nézett felém. Az én kis összecsukható bicajommal és nem egészen professzionális öltözékemmel erős kontraszt lehettem mellette. Biccentve odaköszönt. Itt ez a szokás. Ebben a városban ha megáll melletted valaki bicajjal, akkor köszön, vagy rád mosolyog. Visszaköszöntem, majd a bal oldalamon zöldellő parkocskát kezdtem tüzetesen megszemlélni.

Semmi kedvem nem volt beszédbe elegyedni senkivel ilyen korán. Főként a nyelvtudásom foghíjas volta miatt éreztem magam kényelmetlenül az ilyen udvariassági beszélgetésekben. Pedig ha valaki köszön, az tuti, hogy megjegyez valamit az időjárásról vagy a bicajról vagy ebben az időjárásban való bicajozásról. Akiket már jól ismertem azokat megértettem. És az sem jelentett kényelmetlenséget, ha én a magam módján, esetleg rosszul fejezném ki magam. De egy vadidegennel társalogni nem volt az ínyemre. Elég csak köszönnöm és már tudják, hogy nem idevalósi vagyok.

És akkor jönnek a kérdések, hogy honnan jöttem, mióta élek itt és hogy érzem magam, vagy hogy miért jöttem pont ide. Ma egyébként sem voltam túl kommunikatív, mert új igazgatót kapott a szálloda és borzasztóan izgultam, hogy minden rendben legyen a szobáimmal. A pasast még soha nem láttam, de azt mesélték, hogy elég undok volt amikor körülvezették a szállodán. Akkor épp szabadnapos voltam. Az előző főnökünk nyugdíjba vonult. Négy éve még ő vett fel engem is. Sokáig alig értettem amit mond. Még az állásinterjúra is úgy mentem, hogy mindenre azt mondtam, hogy oké, rendben. Szerencsére nem sokat kérdezett. Később a munkám minősített, gond nem volt velem és bármit kértem, szívesen segített.

De ennek a mai naptól vége. Ma jön egy jóval fiatalabb, undok öltönyös piperkőc és mindenbe beleköt majd. Szóval kicsit ideges voltam emiatt. A lámpa közben zöldre váltott és én kiemelkedtem a nyeregből, hogy lendületet vegyek az induláshoz. A sárga sisakos mellettem könnyedén megindult és fellélegeztem, hogy megúsztam egy reggeli jópofizást.

A jobb oldalon már feltűnt a tenger mikor a következő emelkedőt még látni ugyan nem, de érezni lehetett, mert vissza kellett kettesbe váltanom. Takarékoskodtam az erőmmel, a levegőt ütemesen vettem, hogy ne fulladjak meg mire felérek. A gyönyörű táj előttem, mellettem hiába kellette, kínálta szépségeit, én csak a szürke betont néztem magam előtt, amint az lassan emelkedik a kormányom fölött. Felálltam miután egyesbe tettem a sebességet. Nem mintha ért volna valamit. A bicajom nem a legtökéletesebb mérnöki munkák eredménye, így már azt latolgattam, hogy előbb fogok leszállni mint szoktam.
Bánja fene! Hát ki mondja meg, hogy nekem fel kell tekernem a domb tetőre? Más alkalommal a buszmegállónál adtam fel, ami körülbelül fél úton volt az emelkedő tetejétől. Láttam, hogy a sárga sisakos megáll és bevár. - A francba! - káromkodtam fojtottan, a szóval együtt kipréselve a maradék levegőt is a tüdőmből. Próbáltam lassabban menni, hátha csak valamit megigazít és folytatja az útját mint eddig, könnyedén nem úgy mint én akár egy fújtató gőzmozdony.

De nem mozdult. Mikor mellé értem, hiába is akartam volna elegánsan elsuhanni. Valahogy leszállni a bringáról sem volt kedvem, mert nem szerettem volna ha valaki látja kudarcom. Amit persze mindennap megéltem, de csak akkor amikor már néptelen volt az út mellettem. Ha sétáló emberek vagy mögöttem lassítva közelítő autók jöttek, próbáltam addig kitartani amíg megkerülnek vagy elhagynak, s csak azután pattantam a járdára és toltam fel az utolsó ötven méteren a kerékpárt.

- Gyerünk nyomjad, ne add fel! - szólt oda a sárga sisakos angolul és elkezdett mellettem tekerni.

A fejem vörös volt az erőlködéstől és a méregtől de odamosolyogtam udvariasan majd az égre emeltem a tekintetem, jelezve, hogy kár a szóért...béna vagyok ehhez. De leszállni nem akarózott mégsem Nem adhatom fel itt, ennek a pasasnak a jelenlétében. Éreztem, hogy a maradék erőm is eltávozik a lábamból és a combom úgy ég, mintha tüzes vassal simogatnák.

- Ehez ehegy vacak bringa, nehéz ihígy! - mondtam neki fújtatva, összeszedve ehhez a megfelelő angol kifejezéseket. Persze nem voltam biztos abban, hogy a megfelelő sorrendben tettem őket egymás mögé de bánta a fene.

- De te menj csak, túlélem! - mondtam kissé erőltetett mosollyal az arcomon.
- Ráérek, nem sietek.
- Én sietnék, de nem tudok.

Hangosan felnevetett. - Remélem nem szállsz le itt a csúcs előtt? - kérdezte, mikor látta, hogy az útpadka felé kormányozom a bicajt.

- De...lehet. - de azért nem szálltam le. Azon törtem a fejem, hogy mi vitte rá ezt a nálam legalább tíz évvel fiatalabb férfit, hogy leálljon itt velem bajlódni, hogy erőt próbáljon belém önteni itt a “kilóganyelvem” domb csúcsa előtt.
Felállva s a bicajt jobbra, balra döntve próbáltam az utolsó energiaforrásaim kihasználni.

- Én is így voltam vele, de hidd el nem a bicaj számít hanem ez az egész az agyban dől el.

- Akkor jó...most megnyugodtam. - lihegtem rá sem nézve. Lassan a bicaj kormányára feküdtem és úgy nyomtam tovább miközben a kínok kínját álltam ki.

De nem tehettem meg, hogy feladom ez előtt az okoska előtt. Azt nem! Ő pedig mintha egy pikniken lenne, szinte fél lábbal a pedálon magyarázott az energia összegyűjtéséről meg az izmok működéséről és a megfelelő utánpótlásról. A felét nem is értettem. De nem szálltam le mégsem. Amikor megláttam a domb tetejét akkor mintha megkétszereződött volna az erőm. Eddig még soha nem jutottam el pedálozva! És valami euforikus érzés fogott el amikor végre a tetejére értem és a flaszter egyenes volt előttem.

- Ugye, hogy megy ez? - mosolygott a sárga sisakos és ujjával a győzelem jelét mutatta felém.

- Ez volt az első alkalom. - vallottam be kifulladva, óriási vigyorral az arcomon. A fejem úgy égett mint egy máglya és izzadságcsöppek lepték el a homlokom.

- Minden nap erre jössz? - kérdezte.

- Igen, erre dolgozom.

- Akkor jó! Majd segítek, hogy máskor is menjen! Mától én is erre járok. Az ott az új munkahelyem. Ez lesz az első napom. - majd a kanyarban lassan feltűnő szálloda főbejárata felé mutatott. A torkomra fagyott a válasz. Csak visszaintettem neki, mikor begurult a kapun. Én a hátsó bejárat felé vettem az irányt. Szóval ez lenne a piperkőc öltönyös...



Olvasta már?

- „Meggyűlöltették velem ezt az országot!”

- A Saul fia - Oscar-díj

- Cseh Tamás kiénekelte, amit nem lehetett kimondani

- A Saul fia című filmet Brit Független Filmdíjra jelölték


Címlapon:

Azon dolgozik az amerikai kormány, hogy a Facebook tegye feltörhetővé a Messenger titkosítását.
Egy 232 millió éve bekövetkezett meteoritbecsapódás után terjedtek szét a Földön a dinoszauruszok – írják brit és olasz szakértők
A lelkiismeret az a belső hang, ami megszólal, ha rosszat tettünk, vagy rosszat készülünk tenni. Raffainé Darmai Zsuzsanna rovata
EU - meg valami más...
Kötelező olvasmány arról, hogy a Mercedes vezérigazgatója szerint milyen drámai változások elé nézünk húsz éven belül.
A német szövetségi parlament megszavazta a kormány javaslatát az uniós társállamokból érkező bevándorlók szociális ellátási jogosultságának korlátozásáról.
Több mint száz magyar borászat közel 540 féle borát mutatta be a Lidl Magyarország hét ország Lidl képviselőinek az áruházlánc által második alkalommal megrendezett Wine Expo 2015 Hungary keretében
Életmentő találmánnyal állt elő egy brit fiatalember, James Roberts megalkotta a felfújható mobil inkubátort.
Magyarország - a...
HÍREK, AMELYEK EDDIG NEM JUTHATTAK EL MINDENKIHEZ.
BudapestA választáshoz kapcsolódó határidőket, határnapokat az igazságügyi miniszter rendeletben határozza meg a kitűzést követően, de a választási eljárásról szóló törvény alapján már kiszámolhatóak a legfontosabb határnapok.
HÍREK, AMELYEK EDDIG NEM JUTHATTAK EL MINDENKIHEZ..
HÍREK, AMELYEK EDDIG NEM JUTHATTAK EL MINDENKIHEZ.
Technika-Tudomány
Az MI orvosasszisztens nevet viselő rendszer meghallgatja az orvosok diagnózisait és automatikusan elkészíti az esetjelentéshez szükséges elektronikus dokumentumokat.
Egy felmérés szerint boldogak lesznek az emberek, amikor végre megérkeznek a földönkívüliek és találkozhatnak velük.
A jövő mozijának nevezett projekt rendhagyó élményt nyújt: a vendégek egy átlátszó üveghídra lépve élvezhetik a látványt, amely körbeveszi őket.
Kanadai tudósoknak sikerült pontosan megállapítani azokat a körülményeket, amelyek között a szén-dioxidot, a legrosszabb hírű üvegházhatású gázt a leghatékonyabban át lehet alakítani a műanyagok alapanyagául szolgáló etilénné.
Komoly biztonsági hibát fedeztek fel a uTorrent programban.
Étel - Ital
Szinte bármikor jöhet, mindig finom, és mindig rengeteg fogy el belőle.
Napjainkban a csokoládé csomagolásán feltüntetik a kakaó arányát, de mi a különbség a 80 és a 60 százalékos között, és miért egészségesebb az előbbi?
Ha unja már a hagyományos születésnapi tortákat, jó hírünk van.
Hirtelen felindulásból elkövetett vacsorának, de vendégvárónak is finom.
SZÍNES
Az otthonunk sokszor befolyásolja hangulatunkat, ha rendetlenség van körülöttünk, az életünket is bonyolultabbnak érezzük, míg a hangulatos lakás pozitívan hat ránk.
Csaknem száz újabb exobolygót, vagyis Naprendszeren kívüli bolygót fedezett fel egy nemzetközi kutatócsoport a Kepler űrteleszkóp megfigyeléseinek köszönhetően.
Világnézettől függetlenül ez az időszak alkalmas lehet arra, hogy átgondoljuk a mindennapjainkat és próbáljunk megszabadulni káros szokásainktól.
Helyén marad és újra szólni fog az úgynevezett Hitler-harang a németországi Herxheim am Berg protestáns templomában
Jegyzet
A lelkiismeret az a belső hang, ami megszólal, ha rosszat tettünk, vagy rosszat készülünk tenni. Raffainé Darmai Zsuzsanna rovata
Szép új urambátyám-cselédvilág vár ránk! Erre szavaztunk, s ezt érdemeljük. Bogdán Géza jegyzete.
Az anya 9 hónapon keresztül a szíve alatt hordozza gyermekét. Ennél szorosabb köteléket el sem lehet képzelni. Raffainé Darmai Zsuzsanna rovata
Mennek előre mechanikusan tiporva -ölve akár... vakon - nem értve és látva ki az ki előttük áll.
Noam Chomsky világhírű nyelvész tíz tételben foglalta össze a Hatalom tömegeket manipuláló mesterkedéseinek lényegét. Chomsky tízparancsolata nagyon tanulságos és mindenkinek ajánlott
Aki úgy érzi, hogy ezzel a „cukiságommal” én most nagyon messzire hajítottam el azt a bizonyos sulykot... Bogdán Géza jegyzete
|
|
|
Ez a hírportál sütiket (cookies) használ a felhasználói élmény javítása és a hatékony működés elősegítése érdekében. Weboldalunk további böngészésével jóváhagyja használatukat! Rendben